Testbeszéd, avagy miket árulunk el magunkról és mit tudhatunk meg másokról?

A testbeszéd nemcsak globális, és nyelvterülettől független, de gyakran a beszédet is helyettesíti. Testtartásunkkal, gesztikulációnkkal úgy közlünk információt, hogy nem is kell beszélnünk, sőt, lehet, hogy olyat is elárulunk, amit nem is akartunk volna megosztani.

Testbeszéd, avagy miket árulunk el magunkról és mit tudhatunk meg másokról?

Mi az a testbeszéd?
 
Sokat tanulhatunk az emberi kommunikációról, ha figyelmet fordítunk a testbeszédre, a testtartásunkra, az arcunk mimikájára, a mozgásunkra és hanglejtésünkre. Vegyük például a mosolygást. Sokszor megtörténik, hogy valaki csupán a szemeivel mosolygott ránk anélkül, hogy egy szót is szólt volna hozzánk. Vajon hogyan vagyunk képesek arra, hogy különböző testrészeinkkel ugyanazokat a gondolatokat, érzéseket váltsuk ki egymásból? Nézzünk néhány példát!

Lábak
 
Ha beszélgetés közben a beszélgetőpartnerünk lábfeje már nem felénk irányul, hanem másfelé fordul, az annak a jele, hogy zavarja őt a beszélgetés, már kifelé van belőle, és szívesen lezárná azt és elhagyná a helyszínt. Ez egy akaratlan mozdulat ez, mégis érdemes megfigyelni akár a gyerekeknél is. A kicsik, ha vacsora közben már javában arra gondolnak, hogy mennének vissza játszani, nem csak a lábfejüket, de mindkét lábukat elfordítják az asztaltól. Ugyanígy van ez a felnőtteknél is.

Fülek
 
Ha beszéd közben valaki a fülcimpáját húzogatja, az azt jelenti, hogy szeretne szóhoz jutni. Ez egy fontos jel, és hasznos, ha felismerjük, és hagyjuk a másikat beszélni, hiszen beszélgetünk, nem pedig előadást tartunk.

Arc
 
Amikor beszélünk valakihez és azt látjuk, hogy fejét a tenyerébe hajtja, kétféle jelentése is lehet, attól függően, hogy kezét milyen mértékben használja támasztékként. Ha a kéz éppen csak könnyedén megtámasztja az arcot, akkor az azt jelenti, hogy érdekes, amit mondunk, és a hallgató minden figyelmét ránk irányítja. Ellenben ha az arca teljes súlyával a tenyerében támaszkodik, akkor az nem más, mint a mérhetetlen unalom jele. Ha ezt még ásítás is követi, akkor jobb lesz, ha hamar lezárjuk mondókánkat, hacsak épp nem előadást tartunk. Utóbbi esetben egy szünettel, kérdéssel, témaváltással javíthatunk a helyzeten.

Fej
 
Beszéd közben, ha valaki bólogat, vagy másfele fordítja a fejét, azzal akaratlanul is azt árulja el, hogy még ő maga sem hiszi el, amit mond. Még ha nem is feltétlenül valótlan az, amit állít, ha ezeket a jeleket látod, tudnod kell, hogy kellemetlen számára a téma.