Testbeszéd, avagy miket árulunk el magunkról és mit tudhatunk meg másokról?
A testbeszéd nemcsak globális, és nyelvterülettől független, de gyakran a beszédet is helyettesíti. Testtartásunkkal, gesztikulációnkkal úgy közlünk információt, hogy nem is kell beszélnünk, sőt, lehet, hogy olyat is elárulunk, amit nem is akartunk volna megosztani.

Mi az a testbeszéd?
Sokat tanulhatunk az emberi kommunikációról, ha figyelmet fordítunk a testbeszédre, a testtartásunkra, az arcunk mimikájára, a mozgásunkra és hanglejtésünkre. Vegyük például a mosolygást. Sokszor megtörténik, hogy valaki csupán a szemeivel mosolygott ránk anélkül, hogy egy szót is szólt volna hozzánk. Vajon hogyan vagyunk képesek arra, hogy különböző testrészeinkkel ugyanazokat a gondolatokat, érzéseket váltsuk ki egymásból? Nézzünk néhány példát!
Lábak
Ha beszélgetés közben a beszélgetőpartnerünk lábfeje már nem felénk irányul, hanem másfelé fordul, az annak a jele, hogy zavarja őt a beszélgetés, már kifelé van belőle, és szívesen lezárná azt és elhagyná a helyszínt. Ez egy akaratlan mozdulat ez, mégis érdemes megfigyelni akár a gyerekeknél is. A kicsik, ha vacsora közben már javában arra gondolnak, hogy mennének vissza játszani, nem csak a lábfejüket, de mindkét lábukat elfordítják az asztaltól. Ugyanígy van ez a felnőtteknél is.
Fülek
Ha beszéd közben valaki a fülcimpáját húzogatja, az azt jelenti, hogy szeretne szóhoz jutni. Ez egy fontos jel, és hasznos, ha felismerjük, és hagyjuk a másikat beszélni, hiszen beszélgetünk, nem pedig előadást tartunk.
Arc
Amikor beszélünk valakihez és azt látjuk, hogy fejét a tenyerébe hajtja, kétféle jelentése is lehet, attól függően, hogy kezét milyen mértékben használja támasztékként. Ha a kéz éppen csak könnyedén megtámasztja az arcot, akkor az azt jelenti, hogy érdekes, amit mondunk, és a hallgató minden figyelmét ránk irányítja. Ellenben ha az arca teljes súlyával a tenyerében támaszkodik, akkor az nem más, mint a mérhetetlen unalom jele. Ha ezt még ásítás is követi, akkor jobb lesz, ha hamar lezárjuk mondókánkat, hacsak épp nem előadást tartunk. Utóbbi esetben egy szünettel, kérdéssel, témaváltással javíthatunk a helyzeten.
Fej
Beszéd közben, ha valaki bólogat, vagy másfele fordítja a fejét, azzal akaratlanul is azt árulja el, hogy még ő maga sem hiszi el, amit mond. Még ha nem is feltétlenül valótlan az, amit állít, ha ezeket a jeleket látod, tudnod kell, hogy kellemetlen számára a téma.